Alapítványunk 2015. február 5-én „Bevezetés a magyar borkultúrába” címmel rendezett előadást, képzést, borkóstolót. A program keretében Csizmadia Miklós borszakíró kalauzolta az érdeklődőket a magyar borvidékek és termékeik izgalmas világában.

2015 februárjában különleges alkalomra invitáltuk az alapítvány tagjait és barátait. Szerettünk volna teljesen ártatlan formában bemutatni néhány borrégiót. A képzés során megismerkedtünk a kóstolás alapjaival, egyes szőlőfajtákkal. A kalandos felfedezésben Csizmadia Miklós borszakíró volt a segítségünkre, aki lépésről lépésre vitt minket közelebb az egyre komplexebb és érettebb borokhoz. Természetesen a rendezvény alapját egy szépen összeállított borsor adta.

A kóstoló alkalmával megismertük a Frittmann pincészetet és a méltatlanul elfeledett kövidinka szőlőfajtát. A Frittmann testvérek 1987-től vesznek részt a minőségi bor előállításában. A kövidinka igazi alföldi szőlőfajta, amelynek egyedi illata és különleges savai jó belépőt biztosítottak a kóstoláshoz. Felejthetetlen élményt nyújtott a mátrai borvidék egyik legmeghatározóbb egyéniségének Szőke Mátyásnak a 2012-es zöldveltelinije is. A mátrai borvidék szintén egy kevéssé emlegetett régió, mármint ha a borról van szó. Viszont az ottani borok annál jobbak és különlegesebbek. Ráadásul a zöldveltelini  szőlőfajta maga is illatos, zamatos, élénk savtartalmú bort ad.  A fehérről a vörös borokra egy Frittmann rosé biztosította az átmenetet. Mindezek után Mészáros Pál 2012 szekszárdi kadarkája következett. A kadarka egy olyan szőlőfajta, mely egyedi ízvilágával és fűszeres illatával méltán képviseli a hazai, hagyományos szőlőfajtákat. A szekszárdi borvidéken a kékszőlők között kiemelkedik a kékfrankos, mely szinte a teljes kékszőlő-területnek a harmada. Jelentős a merlot, cabernet franc, cabernet sauvignon, a zweigelt, de a viszonylag kis területen termesztett kadarka egyre nagyobb fontossággal bír.

Szekszárd után egy kicsit délebbre kalandoztunk, és képzeletben megjelentek előttünk a villányi táj szépségei. Janus pincészet igazi sokoldalú karakteres pinot noirjaárulta el számunkra, hogy mit is tudnak azok a villányi dűlök. A legtöbb világfajtával ellentétben a pinot noirnem érzi magát otthon szinte minden szőlőművelésre alkalmas klímán. Legizgalmasabb tételei hűvösebb éghajlatú vidékekről származnak, de szép, gyümölcsös borokat adhat egy mérsékelten meleg területen is, a kifejezetten forró vidékeken azonban elveszíti minden eredetiségét.

A borsorból nem hiányozhatott a Takler pincészet kékfrankosa és cabernert franc-ja sem szintén Szekszárdról. A cabernet franc-t szinte mindenhol a világon a cabernet sauvignon kistestvérének tekintik, kevésbé kifinomultnak, izgalmasnak tartják, épp ezért ritkán palackozzák fajtaborként, inkább az úgynevezett Bordeaux-i házasításokban használják. Magyarország déli borvidékei, Szekszárd és Villány ebből a szempontból dacol a világtrendekkel, hiszen egyre nagyobb hangsúlyt fektet erre a kékszőlő-fajtára, amely az eddigi tapasztalatok szerint nálunk szebb, egyedibb borokat ad, mint a cabernet sauvignon.

A kóstolót végül az egri Vince Béla nagyon hangzatos nevű Rosszfiú cuvée-jével zártuk.  Mindenesetre Vincze borai, különösen a nagy vörösek inkább tűntek villányinak, mint egrinek. Vagy ha tetszik: inkább bordeaux-i íz világúak, mint burgundiak. Ugyanakkor a pincészet nagy hangsúlyt fektet az egri hagyományok követésére, a hosszú és türelmes tölgyfahordós érlelésre.